Antikoaguláns kezelés
megjelent:
Számos szív-érrendszeri betegség vagy állapot esetén szükségessé válhat a tartós antikoaguláns kezelés, amelynek célja a vér alvadásának huzamosabb ideig történő gátlása. Miért fontos a kezelés, és miért kell a betegnek követnie a gyógyszerszedésre vonatkozó orvosi előírásokat?
Az antikoaguláns gyógyszerkészítmények a vér alvadásának tartós gátlására szolgáló szerek, nem összetévesztendőek a vérlemezkék gátlására szolgáló szerekkel (aggregáció gátlók, vagy köznapi néven vérhigítók). Az antikoagulánsok vérrög kezelésének (pl. tüdőembólia, mélyvénás trombózis stb. esetén), illetve a vérrög kialakulásának megelőzősére (pl. pitvarfibrilláció esetén) szolgáló szerek, míg az ún. vérhigítók verőérbetegségek kezelésére valók (stroke, szívinfarktus).
Az antikoagulások típusai
A legrégebbi véralvadás-gátló gyógyszer az acenokumarol és a warfarin, melyek hatásukat a K-vitamin függő véralvadási faktorok gátlásán keresztül fejtik ki. Ezek jól ismert és hatékony gyógyszerek, hátrányuk, hogy rendszeres vérellenőrzést (minimum havi rendszerességgel, vagy még gyakrabban) tesznek szükségessé, továbbá étkezési megszorításokkal járnak. Javasolt a hatáserősséget mérő INR érték 2-3 közötti tartása az esetek döntő többségében (kivéve a műbillentyűvel élő betegeket).
Az új típusú antikoagulánsok (dabigatran, apixaban, rivaroxaban, edoxaban) hatásmechanizmusa ettől eltér, továbbá nem igényelnek ilyen szoros ellenőrzést, és étkezési megszorítást sem. Szedésüknek gátat szab viszonylag borsos áruk. Kielemelendő, hogy az új típusú antikoaguláns, a dabigatran már rendelkezik specifikus ellenanyaggal is, mely segítségével hatása rövid időn belül felfüggeszthető.
Bizonyos esetekben (műtét, foghúzás) szükség lehet az antikoaguláns kezelés felfüggesztésére, hiszen ilyen esetben veszélyes a véralvadás gátlása. Amennyiben erre kerül sor, injekciós készítményre való átállás történik néhány napig, majd utána a beavatkozás elvégezhető. A hagyományos antikoagulánsok mellett alkalmazandó az előbb említett áthidaló kezelés, az új típusúaknál az esetek döntő többségében erre nincs szükség. Ilyenkor a tervezett beavatkozás előtt a gyógyszert 24-48 órával el kell hagyni, majd a beavatkozás elvégzése után szedése folytatható.
Bővebben
Az antikoaguláns terápia leggyakoribb okai, időtartama
Mélyvénás trombózis: alapvetően a mélyvénás trombózis kezelése 3-6 hónapos antikoaguláns kezelést jelent. Erre mind a hagyományos, mind új típusú szerek alkalmazhatóak, azzal a kitétellel, hogy a friss nemzetközi ajánlások inkább az új típusú szerek használatát javasolják. Utána az esetek túlnyomó többségében a kezelés elhagyható. Magas rizikó esetén (pl. elhízás, 50 év feletti életkor, magasra terjedő vérrög, kezelés során nem feloldodó vérrög) esetén hosszasabb kezelés is szükségessé válhat, ismétlődő mélyvénás trombózisok pedig akár élethosszig tartó kezelést tehetnek szükségessé. Amennyiben a beteg daganatos megbetegedésben szenved, akkor leginkább injekciós készítmények alkalmazása jön szóba.
Tüdőembólia: hasonlóan a mélyvénás trombózishoz, tüdőembólia esetén is első körben minimum 3 hónapos antikoaguláns kezelés szükséges, azaz a betegség nem jelent automatikusan élethosszig tartó kezelést. Erre – hasonlóan az előző kórképhez - mind a hagyományos, mind új típusú szerek alkalmazhatóak, azzal a kitétellel, hogy a friss nemzetközi ajánlások inkább az új típusú szerek használatát javasolják. Mindazonáltal a beteg alapos átvizsgálása és a vérröghöz vezető okok pontos felderítése szükséges esetleges hosszabb kezelés megítélése céjából. Eltérően a mélyvénás trombózistól, amennyiben a beteg daganatos megbetegedésben szenved, akkor az injekciós készítményel alkalmazása mellett rivaroxaban vagy edoxaban terápis is szóba jöhet, mely kényelmesebb lehet a beteg számára.
Agyi vénás trombózis: mivel a központi idegrendszerben is vannak vénák, az agyban is ki tud alakulni vénás trombózis. A fent említett két kórképnél ez jóval ritkább, így a kezelési lehetőségek is behatároltabbak. 3-12 hónapos hagyományos antikoaguláns (K-vatimin antagonista) kezelés szükséges a beteg állapotától és az esetleges kiváltó tényezőktől függően.
| Részletesen a betegségekről |
Összességében elmondható, hogy a fenti vénás trombózisok esetében a kiváltó ok részletes feltérképezése szükséges. Amennyiben egyértelmű kiváltó ok igazolódik (pl. erős dohányzás, fogamzásgátló szedése, műtét, baleset), akkor hosszas kezelés nem szükséges. Különösen fiatalkorban célszerű véralvadászavar irányú vizsgálatokat elvégezni, idősebb korben (>50 év) pedig daganat irányú szűrővizsgálat is szóba jöhet. A kezelés hosszát és a kezelési módot a kapott eredmények döntően meghatározzák.
Terhesség esetén fellépő trombózis esetén injekciós készítmények biztonságosságára van leginkább adat, így ezek használata javasolt.
Pitvarfibrilláció: ez az egyik leggyakoribb szívritmuszavar, az összes stroke mintegy 20 százalékáért a pitvarfibrilláció felelős, ez az arány időskorben (>75 év) megduplázódhat. Ilyenkor a szív rendszertelenül húzódik össze (ún. szívremegés), mely vérrögképződéra hajlamosít. Ezek a vérrögök aztán döntőn az agyi keringésbe jutnak, ott érelzáródásos (vértelen) stroke-ot okozva. Fontos megjegeyzni, hogy mind a folyamatos, mind az időszakos (paroxysmalis) pitvarfibrilláció ugyanakkora stroke rizikót jelent.
A kezelés egyik alappillére az antikoaguláns kezelés, mely alapvetően indokolt a 65 év feletti pitvarfibrilláló betegnél, illetve fiatalabbakban akkor, ha egyéb kockázati tényezővel társul. Ennek megítélésre megvannak a megfelelő kockázatbecslő skálák, melyek online is elérhetőek (CHADS2). Mind a hagyományos, mind új típusú szerek alkalmazhatóak, azzal a kitétellel, hogy a friss nemzetközi ajánlások inkább az új típusú szerek használatát javasolják itt is.
Bővebben Véralvadásgátló kezelés pitvarfibrillációban
Műbillentyű: amennyiben olyan súlyos szívbillentyű megbetegedés igazolódik, hogy ennek cseréje szükséges, a beültetett eszköz fokozott vérrögképződési rizikóval jár, antikoaguláns kezelés szükséges. Ebben az esetben csak hagyományos véralvadásgátlók jönnek szóba, az új típusúak nem biztosítanak megfelelő védelmet. Amennyiben mechanikus műbillentyű került beültetésre, az élethosszig tartó antikoagulálást jelent, itt a cél INR érték 2,5 és 3,5 közötti. Biológiai műbillentyű esetében 3 hónap után az antikoaguláns kezelés felfüggeszthető, ést 2-3 közötti INR a célérték a 12 hetes kezelés során.
Bővebben Műbillentyűs beteg véralvadásgátló kezeléséről
| Részletesen a betegségekről |
Ritkább okok: lehetnek olyan állapotok, melyek szintén hosszabb-rövidebb ideig tartó antikoaguláns kezelést igényelnek. Bizonyos típusú szívelégtelenség (dilatatív cardiomyopathia) esetén szükség lehet tartós véralvadás gátlásra, illetve szívbeli vérrög (bal kamrai trombus, pitvari trombus) feloldására is alkalmazzák a kezelést. Ilyenkor hagyományos típusú antikoagulánsokat kell adni szoros INR kontroll (rendszeres vérvétel és labor) mellett.
Tovább Ezekre ügyeljen, ha véralvadásgátlót szed!
Forrás: WEBBeteg
Orvos szerzőnk: Dr. Fehér Gergely, neurológus
